Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Piroska és a farkas

Piroska és a farkas kicsit másképp - Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy kislány, akit úgy hívtak, hogy Piroska, és úgy is küldték, hogy: Piroska, eriggy a nagyanyádhoz, itt egy kosár csirke farhát! Amint ment-mendegélt, egyszerre csak továbbment. Épp félúton járt, amikor ugyanannyi volt vissza. Gondolta, most már nem áll meg. És úgy is tett. Egyszerre csak egy fára lett figyelmes. Aztán még egyre. De nem ijedt meg, mert eszébe jutott az évezredes népi megfigyelés eredménye: AZ ERDŐBEN FÁK VANNAK! Mégse hiedelem – gondolta, miközben szemébe ötlött még egy csoda: A MOHÁKNAK MINDIG A DÉLI OLDALUK A FÁS! Eszes volt ez a Piroska, amikor épp arra jött a farkas. Illendően köszönt, Piroska szerint viszont túl halkan, amivel a farkas nem értett egyet és máris összevesztek. Piroska otthon is mindig nagyszájú volt, de most a mohaxiómától még nagyobb lett a pofája. A farkas szóváltás közben megcsúszott és beleesett. Ezen Piroska elcsodálkozott kicsit, de tudta, mi az illem, nem akart köpni, rágott hát és nyelt. A farkas kínosnak találta, ahogy ropognak a csontjai és féktelen bosszút állt: nem kívánt Piroskának jó étvágyat.

A szereplők szemszögéből Ahogy a nagymama látta: - …Pár évá nyugdíjba gyüttám, ezért aztán kázdtám megéháznyi. Meg éháznyi. Volt e kakasom, dá azt álhasználtam szárnyasbátétnák. Jól megszívta. Azért kellett a kakas, mert megkérdeztám a körzeti orvost, hogy ágészséges-é, ha éjszakára is tampont használok? Aszonta, csak nyugodtan, nem hiszi, hogy belebetegszik. Másnapra mégis megfázott. Nem akartam néki rosszat, ázért alkalmaztam inkább a kakast. Amivál párszá nem laktam jól. Ázért aztán a pizzafutárnak üzángáttám, hozzék mán e osztrigásat. Izentem a lányoméknak: kűdheti a csirká farhátot, úgyis vándégem lesz, várom a Farkast, az öreg Bolyai bácsit. Gondútam, integrálunk kicsinység, meg áldumcsizunk a Gauss görbékrű a kakas ámlékérá, mert húsvétra úgyis olyat tojt. Na, meg is gyütt a Farkas, de bundában. Nagy állat áz, mondom magamba, asziszi fársáng van. Épp leságítettám róla a nagykéssál, mer a gombokat nem találtam, mire egészán kivetkőzött magábul, hogy már csak a csirká farhát van?! Montam néki, de diferenciállyunk mán, mire bákapott, aztán tényleg. Hogy mit ávátt rajtam?

Ahogy a farkas látta: - Kéremszépen, az egész egész véletlen volt. A nagymama mandulát követelt borkorcsolyának. Mondtam neki, forduljon a mókusokhoz, de ő az enyémet akarta. Mandulakodás közben aztán valahogy a fogaim közé keveredett és… már nagyon kellett nyelnem. Kéremszépen, én nem is szerettem az öregasszonyt… pláne, ha mirelit. Ez meg mindig olyan frigid volt… - De P. Iroskát azért szerette? - Kit? …Jaa, a picikorú pecsenyenagyit? Azt már jobban. De az önvédelem volt. Anyukám nekem is elmesélte a 4-es verziót.

Ahogy a vadász megélte: - Az úgy volt, teccik tudni, hogy az elején kezdem. Be kellett pucolni a nádtetőt, és megmaradt egy rakás ytong. Mi a jó francot csináltam volna vele? Rohadt szigorúak a környezetvédelmi szabályok, persze én is, ezért az erdőben nem rakhattam le. Jójó, tudom, hogy a farkas védett. Bár hogy kit…? A nagymama viszont nem védett. Sose volt kapus. Gondoltam, jó lesz csalinak. Szegény farkas, látszott a pofáján, milyen ízű a mamburger. Mert én csak hívtam az öregasszonyt, Big Macát. Hát gondoltam, kapjon egy kis friss húst is. Pirospecsenyét. Aztán úgy rendeztem, hogy megmenthessem őket, meg hogy a farkas is jóllakva maradjon és az ytong is eltűnjön. Egyébként azért találtam ilyen jól ki, mert megvettem az ytongot, hogy okosodjak. Elvégre a bölcsek köve. Látják, nem vagyok hülye!

Piroska mög az ordas - részlet a Győzike 77 népmeséjéből Valahun a francba' vót egy kis gáré. Tök gány piros ruciban pengetett, oszt mindenki csak úgy hítta,hogy Piri.Ilyet szót neki az ose: -Na, a grószmutte szarul van, nyomass neki valami kaját mer' kiveri a balhét, vagy még eldobja a kanalat itt nekünk vazeg. Az öreglány állat gáz kégliben lakott a dzsumbujban. A Piri elkezdett nyomulni a dzsuvába, gondolta legalább lenyom egy pár gazt. Totál oda vót a ganéba' ,oszt nem bírt a vén tyúk kérójához érni. Sakál egy szitu! Közbe' meg jött a Pittbull és nyomta a vakert neki: -Na mi a pálya, mi? Mér nem a dizsibe'nyomatsz, kiscsaj? Full DJ van a városba',mindig ott szoktam zsibbadni vazeg. Hullasirály! Na kamázod? -f**zt.Le ke' padlóznom az anyagot a grószmutteromnak, mert megmurdel. -Na ájjjá' má' le, assz' lazzujjá'! Itt ledzsanázó' feszt egyenesen, oszt ott is vagy a vén szatyorná'. Megdobod a cuccal, aztá' veretünk a dizsibe' a faterom verdájával. Vágod? -Ja, zsírfrankó. Te addig hesszelj itt vazeg! -azzal Piri húzta a belét a grószhoz. Nagy s**pás vot, mert a Pitbull átb**zta a rihonyát a rizsával, oszt a hosszabbik utat mutatta. Közben ő meg edöngetett a muttihoz, lenyomta és beburkolta. Patentra fonnyadt vót a vén csont, a Pittbull még flammosabb lett tőle. Gondolta betolja a pipit is. Ledöglött a nyanya helyére az ágyba, oszt várta Pirit. Be is kolbászó't a kis gyökér, oszt skubizta a Pitbullt az ágyban: -Te mutter, mér' olyan köcsög a pofád? -Há' mer a csehóba' leverték a glazúromat egy lavorral, vazeg. -Oszt mér' vagy büdös? -Atom a hónaljgátlóm, mitt cikized? Van viszont egy pattanás a nyelvemen, azt skubizd meg! - azzal tátotta a pofáját. A nyomott surmó benézettt, erre mekajálta ot is a Pitbull. Utána horpasztott egy királyt a pecóban. Megszívta mer' jöttt a Piriék spanja. Na az ki is sasszerolta, hogy valami nem kóser. Addig sasolt a kéglinél míg kiszúrta, hogy a Pitbull heggeszt a dikón. Adott neki egy akkora sallert, hogy a dög lepetézett. Előnyeste a pillangókalefot, oszt megrajzolta a Pitbull gyomrát. Dolt belole a mutter, a Pipi meg a szar. Tök evribadi vót a buli, burkoltak, pikkeltek, piáltak reggelig. Egyedül a Pitbull nem komálta a témát, mer' ha valakinek csengettek, akkor annak akármilyen a felhajtás, mégse egy nagy vaszizdasz a téma. Az egész napja el volt kúrva!